Szt. Patrik és egyéb vigalmak

Ez elég mozgalmas hét volt, nem is tanultam halálra magam. Vasárnap elmentünk a Szt. Patrik napi parádéra. A bostoni a legrégebbi ilyen ünnepély az USA-ban, 1737-ben rendezték meg először. A menet hagyományosan Dél-Bostonon, a legírebb városrészen vonul végig. Itt lakott Will Hunting is a film szerint, merthogy ír volt az istenadta. Tudtátok? Én sem.

Szóval hirtelen ötlettől vezérelve bevetettük magunkat a zöldellő írek közé. Már a metrón iszonyatos tömeg volt, persze majd' mindenkin volt valami zöld, a jobbakon lóherés (szigorúan háromlevelű, azaz shamrock, mert csak az ír igazán) vagy Celtics-es. Még mi is kaptunk zöld nyakláncot, egy turtle transit-nak keresztelt krokodilkinézetű dzsipből. A menet útvonalán mozdulni sem lehetett, ezért, mivel csak az utolsó zenekarokra értünk oda, egy ügyes testcsellel eléjük vágtunk. De már az a pár zenekar, amit az elején elcsíptünk, megadta az alaphangulatot. Rájöttünk például, hogy a zenekarokat mindenképpen, egy uruk-hainál nagyobb termetű írnek kell vezetnie, és közeli képet kaptunk a parádé erősen militáris jellegéről is. A felvonulók sokfélék voltak: skótdudások, tengerészgyalogosok, sőt még, hajléktalanok is, kutyástul. Emellett volt még mobil zenegép, ír Elvis és egyéb nyalánkságok.

Miután beértük a menetet, megláttuk a veteránokat. Először díszsortüzelő függetlenségi háborús veteránokat, majd jöttek a modernebbek is. Omaha Beach-ről csapatszállítókkal, dzsipekkel és ír farkaskutyákkal. És ismét feltűnt uruk-hai barátunk is. Az utcák mentén mndenhol házibulik voltak, fürtökben lógtak az emberek az erkélyekről.

Közben összefutottunk - írd és mondd - hat darab magyarral. Kettejükkel már találkoztunk korábban, egy metrómegállóban szólitottak meg még télen. Ők mindketten HAESF-ösztöndíjjal vannak kint. A további négy újdonsült ismerősünk közül ketten a Harvardhoz kötődő Massachusetts General Hospital-ban kutatnak, a harmadikuk egy innovációs kutatóközpontban dolgozik, a negyedikük pedig a Boston University Medical Center-ben PhD-zik. Egyszóval lassan már kisebb magyar kolóniánk van. Ráadásul, mint kiderült, a Dorci jóban volt az MGH-en kutató srác öccsével, aki szintén az Apáczaiba járt. Kicsi bizony.

Hétfőn beszélgettem a meghívott előadóval, akit említettem az előző post-ban, kedden meghalgattam az ő előadását, este pedig két itteni és a meghívott professzor, illetve négy másik diák táraságában vacsorázni mentünk egy nagyon puccos francia étterembe. Nagy nehezen sikerült csak találnom egy jó új-zélandi báránybordát a sok csiga, béka és tengeri undormány között, amik ellepték a menüt. Ilyen drága bárányt se ettem még (27 zöldhasú), azt már csak félve teszem hozzá, hogy nem is volt túl jó. Mindegy, szerencsére az oroszosok még valahonnan elsikkasztottak egy kevés pénzt a megszórító revizorok elől, és kicechelték a vacsorát. A Harvard egyébként 8 milliárd dollárt vesztett az összesen 36.9 milliárd dolláros vagyonából, úgyhogy most itt is valóban megszorítások vannal, nem vicc. Én is takarékra kapcsolom a betűket, aviszonlátásra.