Könyvtárhuligánok

Azért írok most gyorsan, mert egyszerűen képtelen vagyok magamban tartani, hogy milyen állapotok uralkodnak néha a könyvtárban. Ma például a szomszédos asztalnál ült egy csaj, aki szabályos időközönként (de legfeljebb 20 másodpercenként) olynokat szipogott, hogy Hunter S. Thompson is megirigyelhette volna. Nem hittem volna, hogy ilyeneken ki tudok borulni, de ez valami elképesztően zavaró volt. Nem ő az egyetlen, néhány ázsiai pl. sűrűn csinálja ezt, de ez a csaj olyan hangerőt produkált, hogy az tényleg hihetetlen. Oroszországban zsebkendő nélkül fújják, itt néhányan zsebkendő nélkül szívják. Nem tudom melyik jobb. Van egy teljesen elmeroggyant japán csávó, aki mindig a Lamontban van, ő a top zavaró tényező. Valami természettudományos tárgyat tanul, és EGYFOLYTÁBAN hangosan olvas. Na nem fennhangon, csak olyan félhangosan, épp úgy, hogy a sziszegő-susogó hangokat lehessen hallani, mintha csak Gollam ülne egy asztallal arréb. Néha feláll, körbemegy, közben sziszegi tovább az egyenleteket, majd olyan lendülettel huppan vissza a székbe, hogy lehetőleg a terem másik végében is hallják. Ja, és amúgy én még csak egy ruháját láttam (tréninggatyó + kapucnis mackófelső), pedig, majd' minden nap ott van. Hát ilyenek is vannak itt.

Tegnap derült ki, hogy a Dorci kiváló pontszámot ért a TOEFL-ön, nem volt hiába a sok angolozás. Pedig megszenvedett a vizsgával, egy nappal előtte sikerült felfáznia, majd a vizsgán alig tudták működésre bírni a mikrofonját. A vizsgája után elmentünk a méltán híres Border Cafe-ba, ami Obama egyik kedvelt helye volt iskolaévei alatt. Ez egy hamísítatlan tex-mex étterem, úgy is néz ki, és még a hangulat és autentikus. Amint leültünk, kihoztak egy kosár tacos-t valami kellemesen csípős szósszal. Rendeltünk, majd nekiálltunk a tacosnak. Ez délután volt, és mivel semmit nem ettünk egész nap, rövid úton beküldtük az első kosarnyit. Még a végére se értünk, amikor a pincérnő már vitte is el, és hamarosan feltűnt egy újabb adaggal. Közben kihozták a kólánkat is, még szerencs, hogy csak egyet kértünk, mert itt azt sem sajnálták, egyliteres pohárral hoztak. Én nekiálltam a második kosár tacosnak is is böcsülettel, de ez már hiba volt, mert két percen belül megjelent A KAJA. A Dorci egy Creole Chicken-t evett, én egy Chicken Guadalajara-t vállaltam. A Dorcié állítólag finom volt, de erről nem tudok nyilatkozni, mert még a sajátomat sem sikerült legyűrni, és nem csak a másfél kosár tacos miatt. A csirke nagyjából fél kiló lehetett, rajta hasonló mennyiségű sajttal és egy jókora kolbásszal a belsejében. Ja, és elképesztően finom volt, el is határoztuk, hogy ez lesz a törzshelyünk. Ha elnök nem is, kaliforniai kormányzó még lehetek.