Hó és egyebek

Tekintve, hogy ilyen türelmesen vártatok, rittyentek egy újabb random postot. Szombat reggel könyvtárba menet betértem a Harvard Square-en lévő kávézóba. Meg akartam tölteni a termoszomat, de persze nem volt elmosva. Mentem volna a vécébe elmosni, de foglalt volt. Sőt, nem csak hogy foglalt volt, de ott várt előtte már három ember. Ezek közül két szétesett fiatal és egy középkorú valamiféle MBTA-dolgozó (helyi BKV). A fiatalok már várhattak egy ideje, mert hamarosan dühödten elkezdték rugdosni az ajtót és ordibálni a bent lévő illetőnek. 10 perces várakozás után kijött egy 90 és a halál köztti fickó, úgyhogy mindenki megenyhült. Nem is ez a sztori itt a lényeg, hanem a háttértudás. Mindenki aki ott volt (beleértve engem is) meg volt győződve róla, hogy egy csöves végzi a dolgát (kicsit, nagyot, esetleg zuhanyozik vagy mossa a bakancsát stb.). Ez azért van, mert itt mindenkit szívesen látnak a vendéglátóhelyeken, aminek megvan az az előnye, hogy nem néznek ki, ha leülsz egy kiskávéval röpke három órára, a hátránya viszont az, hogy a kávézó vécéje átlényegül nyilvánossá, ennek minden velejárójával (rájárójával?) együtt. Ami különösen durva, az az egy metrómegállónyira lévő Wendy’s (igen, itt van Wendy’s bibibeeeeeeeee!). A Wendy’s itt úgy állítja be magát, mintha ő lenne a hamisítatlan amerikai burger, ennek megfelelő a berendezés is. A padlón azonosíthatatlan színű padlószőnyeg van, undorítóan műanyag bútorok és állandó countryzene. Ez a barátságos környezet, az egy dolláros csili és az ingyenes kávé/kóla/stb. újratöltés mérföldekről idevonzza a csöveseket (csilinek hívják itt a csilis babot, és azt hiszik, hogy az enchilada az egy étel). A Wendy’s előtt és a Wendy’s-ben that cask úgy rajzanak, végülis meleg van, ingyé’ van a pia, szóval gyakorlatilag egy lacikonyháról beszélünk. Nem is jár oda nagyon senki rajtuk kívül.
Már végigböngésztem 2000 oldalnyit a Vörös Hadsereg ukrajnai politikai irányításának jelentéseiből illetve a munkás-paraszt kormány rendelkezéseiből és rendeleteiből, de csak most jön a java (erre a hétre törvényekről kell írnom). Még a könyvtárról: szombaton 21:45-kor zár a Lamont, ilyenkor általában két biztonsági nézi át a táskákat. Amikor kimegy az ember, először át kell menni egy mágneskapun, majd odaadni az összes könytvári tulajdont (könyv, DVD, CD stb.) a biztonságinak átnézésre, és végül megmutatni a táska tartalmát. Amikor sokan mennek el egyszerre, akár ötven méteres sor is kialakul. Egyébként is, a Lamontban mindig sokan vannak, mivel van egy hajnali kettőig nyitva tartó kávézója és hétközben nem zár be a könyvtár. Hajnali három körül még általában tele van, akkor kezdenek hazaszállingózni a gyengébbek. Amikor kiértem a buszmegállóba, konstatáltam, hogy időben vagyok, mivel ott állt már vagy negyven ember, látnivalóan szétfagyva. Röpke tíz perc után jött is a busz (ami nem visz hazáig, de legalább néha jár). Majd közvetlen utána egy második. És végül még egy. Mivel ez nem először fordul elő, már elkezdtem kidolgozni az elméleteimet a hasonló idiotizmusokra. Az első a szokásos 7-es busz elmélet, miszerint az ultihoz legalább három ember kell. A buszvezetők szépen lejátszanak még pár partit, majd elindlunak. Így az egyik késik 40 percet, a másik 20-at, a harmadik pedig időben jön. Így aztán egy takaros konvojba rendeződve végigmennek az útvonalon, és kezdődhet minden előről. A másik elmélet szerint le van zsírozva a taxisokkal (akik állandóan ott cirkálnak), hogy pár járat kimarad, mindig van is, aki elmegy inkább taxival, főleg ha szakad a hó. Tegnap egész nap szakadt, most térdig érő hó van. Állítólag több hó nem lesz egy ideig, de most jön a hideg (ahogy ezt írom -11 fok van, ami -18-nak érződik). Hasonló jókat nektek is.